Tegnap erős késztetést éreztem, hogy írjak…de nem tettem. Tanulja az ember az orvosin az anatómiát, meg az élettant (mi csak úgy ismerjük, hogy fiziológia) és mennyire tudjuk ott, hogy nő és férfi különbözik. Aztááán…van az embernek magánélete, ahol ugyanolyan mint a többi lányka. Tudjátok miről beszélek? (Az elmélet mindig jobban megy, mint a gyakorlat.)
A lányok alapvetően Mesevilágban élnek . (Alíz is, csak ő Csodaországban.) Mindenki olyan fiúra/pasira/férjre vágyik, aki romantikus, kedves, humoros, bókol, szeret táncolni(sőt AKAR táncolni!!!), virágot hoz, szerenádot ad, elmosogat!-odáig vetemedünk, hogy azt AKARJUK, hogy AKARJON MOSOGATNI. De nem akar. (Tényleg nem!!!) Azt akarjuk, hogy úgy viselkedjenek mint egy lány. Úgy mint mi – mert ez az ideálunk. Ezt várjuk el tőlük. (Én is ezt csinálom, a barátnőim is. Minden lány -aki nem, az hazudik). 🙂 Aztán azt mondjuk : Az én barátom az tutyimutyi! Ez nem akar semmit!- mert mi mesékkel áltatjuk magunkat. (S párjaink tényleg nem akarnak szerenádozni, sem táncolni, mosogatni meg pláne 🙂 . Mi meg várjuk a váratlant.
Van egy elcseszett taktikánk-bocsánat a szóhasználatért:
Ha a párunk nem teszi azt, amit mi elvárunk, akkor elkezdünk kedvesek lenni, és csak adunk, meg adunk, meg adunk. Valójában azt adjuk meg neki, amit mi szeretnénk kapni. Azt gondoljuk, hogy Ő majd észreveszi, hogy “Hopsz, ez gyanúúús!Biztos akaaaar valamííít!”- Hát izé…nem éppen lesz így. Nem úgy fog reagálni, ahogy mi megálmodtuk. Azt fogja gondolni, hogy: Naaa, istenkirály voltam! 🙂 Milyen rendes ma ez a csaj! Igen jó fej lehettem. 🙂 Eszébe sem fog jutni, hogy ez jel. Mi meg egyre dühösebbek leszünk, hogy : ezahülye! Mire vár még?
Aztán kiborulunk.(Akkor van a hiszti.) Ők meg néznek, hogy: Mi bajod van? Megjött vagy miii? (Ettől még nagyobb hárpiák leszünk.) S ebből lesz a veszekedés, duzzogás meg a “nincsen semmi”…de ilyen krízisekben mindig van valami- ha azt mondjuk, hogy NINCS SEMMI,akkor is van valami- és akkor tessék minket kényeztetni!)
Lassan már hatéve, hogy próbálom megfejteni a talányt. Hát, mit ne mondjak…van amikor megvilágosodok (aztán elsötétül minden ismét 😛 ). A férfiakat motiválni kell. Bizony ám! Sehogy máshogy nem megy ez. Segítségért nyúljunk nyugodtan a fehérneműs szekrény után. (Balettre csak így fogunk eljutni lányok!) Ha csak nyavajgunk, az nem elég. Mindemellett persze megértőnek is kell /kellene lenni. (Ne izgulj, nekem sem megy ám mindig).
Sokszor akarjuk, hogy kérés nélkül tegyenek meg valamit. (Találják ki! Érézzék, hogy mit akarok!!! – Megsúgom , nem fogják ). Nem Uri Gellerhez mentetek hozzá! Meg kell nekik mondani világosan, érthetően. Bár oda a varázs, de megcsinálják, mert szeretnek minket. (Mi pedig viszont szeretjük őket, és eltekintünk attól, hogy nem mindig látnak bele a fejünkbe.)
Bohócdoktor :o) 
megjegyzem 🙂 a mosogatás, nekem sem a szívem csücske.